jedro
 

Báti Zsuzsa költészete

BÁTI ZSUZSA (Pade, 1938—)

A Vajdaságban (ma Szerbia) született. 1963-ban költözött a Muravidékre. Három évtizedig volt a Népújság újságírója, később szerkesztője. Verseit a Magyar Szó és a Híd is közölte.

Művei: Útravaló (versek), 1979; Kettőnk évszakai (versek), 1979.

Látod-e utas
ez a HALIKÁNUM
csatasorok és utak rengetege
az idő nem változott
és mi is csak olyanok vagyunk
mint akkor a római seregek
kicsi embere volt
a kicsi embereknek itt a hegy
szőlőt és bort teremve
rajta próbálja erejét
(Lendvai képeslap anyámnak)

feketén és kéken gomolyog az ég
fehér mellű fecskék
cikáznak át rajta
zöldarany alkonyat
kicsiszolt fényekkel
árnyéktalan este világít nekünk
esőcsepp kristály a Lendvahegy felett
pihenésé legyen hát az óra kedves
jönnek már a szénaszagú csillagok
(Zivatar)

A Kettőnk évszakai című kötet témáit láthatod az alábbi képeken. Kösd össze őket a megnevezéssel!
„Költői képeit a természetből meríti. A négy ciklus mind a négy évszaka a természethez, csillagképekhez, folyókhoz, búzaföldekhez, kaszálókhoz, erdőkhöz kötődik. Érezzük a szénaszagot, a verseket olvasva halljuk a fű zizzenését, a búzaszem pergését. A természet imádata egybeolvad a szerelemmel.
(Sz. Kanyó Leona a Kettőnk évszaka című kötetről)