A "drága föld" szeretete
BEVEZETŐ
Minden nép, nemzet büszke saját irodalmára. Ez egy kis közösség esetében, amilyen a muravidéki magyarság is, méginkább igaz.
A szlovéniai magyar irodalom kezdetét Vlaj Lajos Versek (1961) című kötetének megjelenésétől számítjuk. „Milyen volna a sorsa a muravidéki magyaroknak a könyvek nélkül, amelyet anyanyelvükön írtak?"— teszi fel a kérdést Zágorec Csuka Judit, költő.
Bizonyára sivár. A lelkes alkotócsoport, akiket összeállításunk is megidéz, az írott szó szükségessége és felelőssége mellett tette le voksát. Mardosó gondok, a magyarság sorsa, az alkotás terhe és gyönyöre mind-mind nyomon követhető irodalmunkban, versben és prózában egyaránt. Ugyanakkor a Muravidék természeti szépsége, hangulata és csendje, hagyományaink sokszínűsége, a táj és a benne élő ember szeretete is kicseng irodalmáraink tollából. Érdemes nyomukba eredni. Induljunk el!
A Tavaszvárás antológia szerzői
A szlovéniai magyar irodalom első költője. Tanár szeretett volna lenni, de a tanulást anyagi okokból nem tudta folytatni. Később kitanulta a cipészmesterséget.
Első verseit a vajdasági Kalangyában jelentette meg a múlt század harmincas éveiben, majd később a Híd című folyóiratban.
Vlaj fáradhatatlan kulturális szervező és vezető volt.
Művei: Versek, 1961, Szelíd intés , 1967 (posztumusz kötet).
Csak a tudata a tiéd, hogyÍm itt virul a drága föld.
Kápra adalék koldusbothoz,
Hogy magadat még meg ne öld.
(Drága föld)
Sírtál-e már a táj varázsszavára,
Bűvölt már alkonyat színorgiája,
Mikor a Föld szelíden Napot hárít,
És az utána küldi fénycsodáit?
(Alkony)