jedro
 

A városok jellemzői / Značilnosti mest

A középkori városok kialakulásának és fejlődésének körülményei / Okoliščine in geografske lokacije nastanka in razvoja srednjeveških mest
A római városok többsége ugyan fennmaradt, de szerepük társadalmi és gazdasági szempontból egészen a 11. századig csekély volt. A kora középkorban hasonló szerepet töltöttek be, mint a római időkben: adminisztratív és katonai központoknak számítottak. Az uralkodók itt rendezték be udvaraiakat, vagy püspökök székhelyei voltak. A városi lakosság száma a vidéki lakosságéhoz viszonyítva alacsony volt. Ezek a régi városok a kor igényeinek megfelelően átalkultak.

A középkori Ptuj római alapokon fejlődött tovább.

A régi városok mellett új városok is létrejöttek, elsősorban a gazdasági szempontból jó földrajzi adottságokkal rendelkező területeken, pl. kereskedelmi útvonalak mentén, kereskedelmi útvonalak találkozásában, ill. a magasabb rangú nemesség udvarai közelében. Ezek a települések hamarosan az ipari tevékenység központjaivá váltak, hiszen a kézművesek felhagytak a mezőgazdasági tevékenységgel, és a számukra kedvezőbb fekvésű településekre vándoroltak. Ezek a települések akkor alakultak városokká, amikor a kézművesség fejlődése következtében bekövetkezett a munkamegosztás, és amikor a lakosságnak ennek következtében fel kellett hagynia az agrártermeléssel. A települések lakosai az átalakulási folyamat következtében polgárokká váltak.

Az önkormányzatok létrehozása
Az uralkodók és a magasabb rendű nemesség (nagy földesurak is voltak) gazdasági okokból serkentették területeiken a városi települések kialakulást. A városokat gazdasági és politikai privilégiumokkal (kiváltságokkal) adományozták meg. A kiváltságokat rögzítő adománylevelek a XII. században szaporodtak el. A városokba költöző kereskedők és kézművesek kiváltságai jogi, társadalmi és gazdasági jellegűek voltak, pl. állandó vásártartási jogot kaptak, személyi szabadságot biztosítottak számukra, és lehetőségük nyílt az önkormányzat létrehozására.

Az önkormáyzat városonként eltérően szerveződött. Közös jegy, hogy mindenhol a legmagasabb társadalmi réteg tagjai vettek rész a hatalom gyakorlásában. Képviselőik városi tanácsokban dönthettek a városi élet szervezését illetően. A városok saját vezetőket választottak meg, és hivatalnokokat alkalmaztak. A városi tanács élén a városalapító képviselője állt, és különböző végrehajtói szervek álltak rendelkezésükre. Kötelesek voltak gondoskodni saját védelmükről, ezért engedélyezték a városfalak építését. Lakosaik, a polgárok személyi szabadsággal rendelkeztek, ezért a városok vonzereje egyre nagyobb lett a földbirtokokon élő vidéki lakosság számára.