jedro
 

Az uradalmak kialakulása / Vzpostavljanje zemljiških gospostev

Az uradalmak kialakulása / Vzpostavljanje zemljiških gospostev
Kezdetben a földbirtokokat (zemljiško gospostvo) püspökségeknek adományozták. Egy-egy földbirtok akár több száz négyzetkilométer területnyi nagyságú is lehetett. Még 1000 előtt a salzburgi érsekségnek (salzburška nadškofija) adományoztak egy nagy birokot Podravjében, amelynek Ptuj város lett a központja. A freisingi érsekségnek (freisinška nadškofija) adományozaták a mai Gorenjskón a (Škofja) Loka-birtokot. Hamarosan világi hűbéresek (posvetni fevdalci) is földbirtokosok lettek. Ők magasabb rangú nemesi családokból származtak, és a császárság belsejéből érkeztek az alpesi térségbe. A legfontosabbak közülük:
• a Weimar-Orlamünde család Szászországból,
• a frank Eppenstein és Spanheim család,
• az Andechs és Traungau család Bajorországból.
A hűbérurak földbirtokaikon az alacsonyabb rangú nemesség (ministeriali) segítségével szervezték meg az igazgatást. Nemesek voltak ugyan, mégsem voltak szabadok, a várakban nemesként éltek, a hűbérurak számára katonai-közigazgatási és udvari feladatokat láttak el. A hűbérurak tárgyként kezelték őket: pl. elajándékozhatták, elcserélhették őket, és dönthettek a házasságkötésükről is. A késő középkorban gazdaságilag és társadalmilag felemelkedtek. A nemesi családok kihalása következtében, valamint a munkájukért kapott bérük által elnyerték szabadságukat. Szabad nemesekké váltak.

A képen a mai Škofja Loka látható.

Gazdasági fellendülés / Gospodarski razvoj
A hűbérurak megépíttették uradalmaik első székhelyeit − a várakat. A várak körül kialakultak a parasztgazdaságok és a falvak. Az uradalmak kialakulását a gyarmatosítás folyamata kísérte.
A gyarmatosítás négy fázisa / Štiri faze kolonizacije
A mai szlovén állami területen a szláv letelepedéstől a 16. századig a gyarmatosítás négy fázisa különböztethető meg:
1. fázis: 6−9. század − a keleti alpesi térség szláv benépesítése az ókorban lakott területeket érintette
2. fázis: 10−12. század − belső és külső gyarmatosítás; jellemző a síkvidéki erdőterületek irtása, a hároméves vetésforgás bevezetése; a külső gyarmatosítás következtében az északi területről német nyelvű telepesek érkeztek (Sorško polje és Dravsko polje területére)
3. fázis: 13−15. század: a magasabb területek benépesítése (Pohorje, Kozjak, Mežiška dolina, Gorenjsko, Kočevje térsége), Kočevje téréségébe a hűbérurak a felső-karintiai birtokokról és Turingiából német telepeseket telepítettek ide (kočevjei németek)
4. fázis: a 15. század után − a bányászattal és a kohászattal kapcsolatos gyarmatosítás