- Poldi-kalapáccsal történő mérés: dinamikus mérés: ha nincs keménységmérő gép a vizsgálat helyszínén, vagy a nagyobb méretű alkatrészt nem lehet a Brinell/Rockwell keménységmérő tálcájára felhelyezni, akkor célszerű alkalmazni. Ez a mérésösszehasonlítja egy ismert keménységű etalonon mért, és a próbatesten mért benyomódás átmérőjét, ebből lehet kiszámolni a keménységet.
- Shore-keménységmérés: rugalmas anyagok keménységének mérésére szolgál.

Szakítóvizsgálat

Sokféle eljárás létezik az anyagok mechanikai tulajdonságainak vizsgálatára, ezek között a legtöbb információt a szilárdsági jellemzőkről a szakítóvizsgálat adja.
Szerkezetek igénybevételre való méretezésénél fontos a felhasznált anyag mechanikai tulajdonságainak ismerete: legtöbbször nem megengedett a maradó deformáció: ezt úgy érik el, hogy az anyagban az egyenértékű feszültség folyáshatár alatti legyen, a megengedett feszültséget úgy kapjuk, hogy a szakítóvizsgálatból származtatható folyáshatár értékét elosztjuk egy biztonsági tényezővel.
A szakítóvizsgálat egy egytengelyű húzóvizsgálat, mely állandó igénybevételi sebességgel a próbatest elszakadásáig tart. A szakítógép segítségével a terhelőerőt egy keretszerkezetbe épített erőátviteli rendszer adja át a próbatestnek, a vizsgálat során az erő-próbatest megnyúlás függvényt regisztráljuk;ez a szakítódiagram.

 

A duktilitás (képlékenység) az anyagvizsgálati próbatestek eredeti állapotra vonatkoztatott maradó hosszváltozásával és/vagy keresztmetszet-változásával jellemezhető.
Az anyag adott állapotát eredményező technológiai műveletek eredményessége is minősíthető vele, ill. arányos a rugalmassággal, a szilárdsággal, a kopásállósággal, fordítottan arányos a képlékenységgel, a szívósággal, a csillapító-képességgel.