uvod
 

Üdülőhely

ÜDÜLŐHELY

Fájl:Fonyód.jpg
A fonyódi kikötő
Fonyód
Fonyód az egyik legszebb fekvésű Balaton parti település. Két erdővel borított dombon fekszik, melyek közvetlenül a déli partn magasodnak. A vulkanikus eredetű 233 méter magas Várhegy és a 207 méter magas Sipos-hegy szigetként emelkednek ki a környező Nagyberek vizenyős, lápos világából. Valamikor a szemközti part tanúhegyeivel egy időben alakultak ki, még a Balaton keletkezését megelőzően, erdeik ma természetvédelmi területek. A Berzsenyi-kilátóból kitűnő kilátás nyílik a Balatonra és a szemközti Tapolcai-medence tanúhegyeire, köztük a Badacsonyra és a Szent György-hegyre. A település házai eredetileg félkörívben épültek a dombok oldalára. Napjainkban a dombok melletti sík területeken üdülőövezet található: Bélatelep és Fonyódliget.
MÚLTJA
Bár a környék az őskor óta lakott vidék, az első írásos emlék Szent László király idejéből való, "Funold" néven a pannonhalmi főapátság birtokaként említik. A XVI. századtól a Lengyel család tulajdonába került. Lengyel Brigitta férje, a törökverő hírében álló Magyar Bálint sokáig a törökkel szemben is sikeresen védte, de halála után 1575-ben oszmán kézre került. A megszállás alatt a település elpusztult, alig néhány ház maradt.
Fonyód a Balaton magas vízállása idején szigetnek számított, még a XX. század elején is csak egy keskeny földút kötötte össze a szárazfölddel. Az 1840-es években épült kikötő által egyre inkább elérhetővé vált, és a század végétől már számos ismert úri család épített villát, a XX. század elején pedig már 3 fürdőtelep volt Fonyódon. Ezek kialakulása a megyei tisztifőorvos, Szaplonczay Manó nevéhez kötődik, aki rávette barátját, a földbirtokos Zichy Bélát, hogy birtokának egy részét parcellázza fel a leendő nyaralók számára. Maga is villát épített és megalapította a Fonyód Fürdő Társaságot. Így alakult ki a tulajdonosról elnevezett Bélatelep. Pár évvel később, egy másik részen a Sándortelep, melynek névadója Berzsenyi Sándor főorvos, az üdülőtelep alapítója volt. Az üdülőterületeken az első világháborúig folyamatosan nagyszabású építkezések folytak. 1926-tól Fonyódnak vasúti összeköttetése van a fővárossal, vezetékes vízellátás épült ki, felépült a római katolikus templom, majd iskolát is szerveztek, sőt a településen 1960-tól már gimnázium is működik. Meleg víz után kutatva találták meg az utóvulkanizmus eredményeként létrejött szénsavas vizet, melyet 1960 óta palackoznak. Fonyód 1989-ben kapott városi rangot.